Bizalom? Ez a szó nem szerepel a szótáramban. Nincs olyan teremtmény a földön akiben bízhatnék, hisz mindenki csak azért szegődik mellém, hogy az erőmmel tápláljam. Míg másoknak ez áldás, nekem átok ami megkeseríti az életem.
Hogy miről is beszélek? Kezdjük a legelejéről...
Anyám egyszerű ám annál ügyesebb kezű varrónő volt. Eleinte csak a falu lakói jártak hozzá ruhákat készíttetni, de az idő múlásával annyira elterjedt a híre, hogy sokan nagy utakat tettek meg, csak azért, hogy tőle vásárolhassanak. Ezután már nem telt sok időbe míg a királyi palotába is eljutott a híre annak, hogy sok közül ő a legtehetségesebb varrónő az országban. Egyik pillanatról a másikra a hétköznapi falusi lányból a királyi család személyes varrónője lett, de ez még nem minden...Akaratán kívül apám azaz az akkor herceg fejét is sikerült elcsavarnia, azonban ezt sokan nem nézték jó szemmel, és folyamatos támadásoknak tették ki őt, amivel még akkor sem hagytak fel mikor teherbe esett. Rengetegszer előfordult, hogy a sötét, hideg pincébe zárták vagy jeges vizet öntöttek rá az ablakból. Ezeknek következményeként nem sokkal születésem előtt súlyos tüdőgyulladást kapott, élet és halál között lebegett, a betegség ebben az esetben két életet vett volna el. Az orvosok mindent megtettek, hogy meggyógyítsák de állapota folyamatosan romlott, míg végül apám egy varázslót hívott hozzá, aki úgy döntött idő előtt átadja születési ajándékomat. Még anyám hasában felruházott egy nagyon nagy ám annál terhesebb erővel; Aki engem birtokol természetfeletti erőre tesz szert, senki és semmi nem árthat neki, halhatatlanná válik. De csupán addig míg el nem szakadok tőle, amint ez megtörténik ismét egyszerű emberi erővel rendelkezik majd, de az is lehet, hogy abban a percben belehal betegségébe mert csak én tartottam addig életben.
Amint a mágus felruházott ezzel a hatalommal anyám betegsége mintha soha nem is létezett volna, ismét egészséges lett és kivirult, életereje napról napra nőtt. Ám amikor megszülettem ismét gyengülni kezdett, a tüdőgyulladás nem sokkal később kiújult és már nem lehetett rajta segíteni, belehalt a betegségbe. Apám próbálta megőrizni a titkomat, nem akarta, hogy a palotán kívül bárki tudomására jusson ezért minden családtagnak és alkalmazottnak megtiltotta, hogy meséljenek az erőmről. Senki nem merte megtagadni az akkor már király parancsát, ezért nem beszéltek, de egy idő után feltűnt az embereknek, hogy a hozzám közelálló személyek erősebbek, lassan fény derült a féltve őrzött titokra. Onnantól kezdve az életem teljesen megváltozott, egyre rosszabbul teltek a napjaim. Mindenki a közelembe akart férkőzni, de közel sem miattam, a vágy hajtotta őket, hogy természetfeletti erővel rendelkezzenek, senki ne tudjon nekik ártani. Szinte mindennaposak lettek a betörések a palotába, sokan álltak lesben, hogy elraboljanak és ezáltal halhatatlanná váljanak, de persze volt aki finomabb módszerekkel próbálkozott, mint például a lánykérés. Ekkor már senkiben nem tudtam megbízni, nem tudtam, hogy létezik-e még olyan ember akit én érdeklek és nem a haszon.
Ahogy teltek az évek a palota emberei és apám is belefáradt már a folyamatos megpróbáltatásokba, ezért felkeresett egy hatalmas sárkányt Zyrát, és úgy döntött a gondjaira bíz. Természetesen a sárkány tudta, hogy ez mivel jár; ha kastélyában élek ő birtokol engem és halhatatlan lesz így egyből rábólintott az alkura. Ám a hatalom egy idő után a fejébe szállt, és esze ágában sem volt visszaadni apámnak mikor ő eljött értem, csak saját magának akart. Számos lovag, kérő, természetfeletti lény próbált kiszabadítani, vagy épp megszerezni magának, ám aki a mocsarakkal és veszélyekkel teli úton nem bukott el, azt a kastélyban Zyra küldte másvilágra. Megszámolni sem tudom hányszor próbáltam megszökni onnan, ám egyszer sem sikerült. Vagy a mocsárba süllyedtem, de olyan is előfordult, hogy épp azok kezébe futottam akik el akartak rabolni, egy dolog volt közös minden szökésemben; Mindig a sárkány mentett meg. Persze sosem ringattam magam hiú ábrándokba, hisz egyértelmű, hogy csak saját érdekei miatt tette.
Hosszú évek óta élek már ebben a sötét kastélyban,ez idő alatt csak Zyrával találkoztam néhányszor, bár szinte semmit sem tudok róla, ahogy ő sem rólam. Ő védelmez én táplálom az erőmmel, ezidáig ez az egyetlen kötelék közöttünk, ám sokkal inkább érzem rabnak magam akit büntetnek valamiért, mint védelmezett hercegnőnek.
